I. Kallixtusz pápa (218-22) között a római pogány földművelő ünnepségek helyére, amelyeket júniusban, szeptemberben és decemberben tartottak, könyörgő napokat rendelt el. Ezeket egészítette ki egy tavaszi könyörgő nappal Nagy Szent Leó pápa (440-461). Így jött létre a jejunium Quatuor temporum, azaz a kántorböjt, amely a négy évszakban megvalósuló könyörgő napokat jelenti. Az ősi időkben december ezen bűnbánati és böjti szombatjain voltak a papszentelések, illetve később a többi évszakban is. Idővel ezek lettek a papokért végzett könyörgések napjaivá. II. Orbán pápa (1095) rendelte el a szerdai, pénteki és szombati böjtöt nagyböjt első hetében, a Pünkösd utáni, a szent Kereszt felmagasztalását (szeptember 14.), és Szent Lúcia emléknapját követő héten. Érdekességként említjük, hogy a középkori jog szerint Magyarországon pápai fölmentés alapján csak a kántorböjt péntekjein volt szigorú böjt. Szt. István II. Törvénykönyve pl. kimondta: Ha valaki a kántornapi böjtöt, amit mindenki tud, húsevéssel megszegi, egy hétig bezárva böjtöljön.
Így évente 12 napot böjtölt az Egyház a püspökök és papok életszentségéért és papi hivatásokért. Noha a II. vatikáni zsinatot követően a böjti fegyelem megszüntette ezeket a kötelező böjti napokat, a világban mind több helyen fordulnak a hívek és közösségek ismét a kántorböjt hatékony eszközéhez, hogy az elmúlt fél évszázad felfordulásában a számában, hitéletében és erkölcseiben is megroppant papság számára kiesdekeljék küldetésük méltó betöltéséhez szükséges kegyelmeket a Mennyei Atyától. Imáikban megfogalmazott kéréseik komolyságát a hívek a böjt kívánta áldozatvállalással nyomatékosítják a Mennyei Atya előtt.
A testvéri szeretetnek csöndes, de annál hathatósabb betetőzése, ha a közösségek tagjai, az év végén böjtölve imádkoznának mindazon kegyelmi ajándékokért, amelyekre elengedhetetlen szüksége van egy papnak a papi hivatásának méltó megéléséhez.
Arra hívunk és buzdítunk Benneteket, hogy idén, követve és felelevenítve az ősrégi hagyományt, Advent 3. hetében böjtöljünk együtt püspökeinkért, papjainkért, diakónusainkért, hogy a Jóisten adja meg nekik mindazon kegyelmeket, amellyekkel missziós és lelkipásztori tevékenységüket a továbbiakban is lelkiismeretesen, eredményesen és boldogan tudják végezni Isten nagyobb dicsőségére és mindnyájunk üdvösségére.
Szeretetből, örömmel, szabadon, vállaljuk ezt a kis kényelmetlenséget lelkipásztorainkért, akik szeretetből egész életüket ajánlották fel a legfőbb Pásztornak miérettünk.